Skoči na glavno vsebino

Slovo devetošolcev – Ballagás

»Prihaja čas, ko nam bo življenje postavljalo številne preizkušnje, ko bomo sprejemali odločitve, težke in hitre, delali napake in se na njih učili. Čas, ki nas bo na marsikaterem koraku spomnil na vas. Vi ste nam odpirali okno v svet znanja, v svet eksperimentov, v svet, v katerem je vse mogoče … Le verjeti moramo vase.«

»Van egy általános igazság, amivel mindannyiunkkal szembe kell néznie, akár akarjuk, akár nem. Egyszer minden véget ér. Akármennyire is vártam ezt a napot, sosem kedveltem, ha valami véget ért. A nyár utolsó napja, egy nagyszerű könyv utolsó fejezete, a búcsú egy közeli baráttól. De az elválás elkerülhetetlen. A levelek lehullanak, becsukod a könyvet, elbúcsuzol.«

Pa so se poslovili, naši devetošolci….

Z mislimi o hvaležnosti so se poslovili tako od vseh delavcev šole kot tudi od  staršev:

»Hvaležnost lahko opišemo kot vrata v čudoviti vrt,

je kot vrtna uta, v katero prodira jutranja zarja,

po njej pa se vijejo čudovite rože.

Hvaležnost je čudovit pravljični občutek,

ki ga v nas zbuja ptičje petje.

Tako se hvaležnost kaže v naravi.

Hvaležnost odpira vrata občutku,

ki nam daje vedeti, da je večnost ves čas prisotna.«

MINDEN KEDVES BÚCSÚZÓNAK KÍVÁNUNK SOK KITARTÁST AZ ÉLET MÉLY TENGERÉBEN!

Morda vam bo všeč tudi...

Dostopnost